Tudtad, hogy 2050-re a divatipar évente várhatóan 138 milliárd soha nem hordott ruhadarabot fog gyártani?

A divatipar az egyik legnagyobb környezeti terheléssel járó szektor a világon és a számok
évről évre riasztóbbak. Ahogy a fast fashion pörög, a ruhák élettartama egyre rövidebb, a
gyártás mennyisége pedig soha nem látott méreteket ölt. Ideje feltenni a kérdést: kell-e ennyit
gyártanunk ahhoz, hogy jól öltözöttek legyünk?

Tudtad, hogy 2050-re a divatipar évente várhatóan 138 milliárd soha nem hordott ruhadarabot
fog gyártani? Ez a mennyiség elég lenne ahhoz, hogy a Földtől egészen a Marsig és vissza is
elérjen. Az adatok az Oxfam friss elemzéséből származnak, ezek a számok elég jól
érzékeltetik, hogy mekkora méreteket öltött a túltermelés.

Az Oxfam számításai szerint az Egyesült Királyságban jelenleg 1,6 milliárd olyan ruhadarab
lapul a szekrényekben, amit senki sem hord. Ha ezeket újrahasznosítanánk vagy újra
beépítenénk a mindennapi gardróbunkba, Manchester teljes lakosságát fel lehetne öltöztetni
18 generáción keresztül, ez nagyjából 450 év.

És ha ez nem lenne elég elgondolkodtató, az Egyesült Királyságban egy-egy ruhadarabot
átlagosan mindössze öt napig viselnek. Gondolj csak bele: hányszor viselted utoljára azt a
felsőt, amit annyira szerettél, amikor megvetted? A legtöbb ruhadarab nem azért tűnik el a
gardrób mélyén, mert elhasználódik, hanem mert egyszerűen elfelejtjük, hogy ott van.

Évente a globálisan legyártott ruházati cikkek 40%-át soha nem adják el. Képzeld el,
ezek a ruhák megjárják a gyárakat, a kamionokat, a boltokat, csak épp soha senki nem hordja
őket. A divatipar túltermelése nemcsak pénzben, hanem erőforrásban és emberi munkában is
mérhetetlen veszteség.

Az online vásárlás robbanásszerű növekedése, a könnyű visszaküldési lehetőségek, a
folyamatosan változó trendek és a fast fashion üzleti modellje mind hozzájárulnak ahhoz,
hogy Európában évről évre több ruha marad eladatlanul vagy kerül vissza a boltokba.

Az elmúlt években több jelentés is rávilágított: nemcsak a fast fashion márkák, de a
luxusmárkák is gyakran megsemmisítik a visszaküldött vagy el nem adott termékeiket. Ez a
gyakorlat a „take–make–waste”, vagyis az „elvesz–legyárt–kidob” szemlélet tipikus példája,
jól mutatva, mennyire pazarló és elavult a jelenlegi, lineáris termelési rendszer.
Ahelyett, hogy új életet adnánk a már meglévő ruháknak, még mindig inkább legyártjuk az
újat, ezzel pedig felesleges terhet rakunk a környezetre és a klímára is.

Amikor legközelebb elcsavarja a fejed egy új ruhadarab, gondolj bele: Szükséged van erre?
Nem tudnád-e esetleg helyettesíteni egy a szekrényed mélyén lapuló darabbal? A ruháink
története nem a kasszánál ér véget és nem is a szekrény mélyén. Minden darab, amit
megveszünk, hatással van emberekre, erőforrásokra és a bolygónkra. Öltözködj stílusosan és
dönts tudatosan!

Írta: Arnóth Nikolett

Forrás: https://www.oxfam.org.uk/media/press-releases/global-fashion-industry-on-track-to-
produce-enough-unworn-clothes-to-almost-reach-from-earth-to-mars-and-back/
https://www.eea.europa.eu/en/analysis/publications/the-destruction-of-returned-and-unsold-
textiles-in-europes-circular-economy

Képek forrása: https://unsplash.com/